Adjon rá olyan gyakran lehetőséget a kutyának, amilyen gyakran csak tud, hogy megmozgassa izmait a vízben is, ha karja. A száraz sampon kitűnő a tövid szőrű bernáthegyi bundájának ápolására, a hosszú szőrűére azonban nem, mert ha nedves lesz, túl könnyen összecsomósodik.

 Ne várja meg, amíg a kutya fejrázással vagy hátsó lábával történő vakarással jelezi, hogy piszkos a füle. A gyulladások megelőzése végett hetente egyszer ki kell tisztítani. A szemápoláshoz hozzátartozik a csipa eltávolítása, amely alvás közben, illetve utána képződhet. A huzat, a por vagy az ultraibolya sugárzás könnyen a kötőhártya jelentős bepirosodását és ezzel kötőhártyagyulladást okozhat. A táplálása viszonylag egyszerű, csak arra kell ügyelni, nehogy elhízzon, a kölyök és a fiatal kutya pedig ne túl gyorsan nőjön, mivel ez túlságosan nagy terhelést jelentene az ízületeinek és a szalagjainak. Ajánlatos inkább naponta két adagra elosztva adni az ételt a felnőtt kutyának is, nehogy fölöslegesen megterheljük a gyomrát.

A Tenyésztés Mai Céljai

A múltban a kétes küllemi kritériumok túlhangsúlyozása-mint sok más fajtánál is-túlzott tipizáláshoz vezetett, amely gyakran nem a kutyák javát szolgálta. Ma a legfőbb cél a kutyák eredeti tulajdonságainak fejlesztése. Olyan kutyát kell tenyészteni, amely ,,működőképes˝ és minél egészségesebb. Emellett erősebben ki kell emelni a munkakutya jellegét. A végtagjainak hosszukat és szögellésüket tekintve is illeniük kell(ene) egy hegyikutyáéhoz. A mellkasa nem lehet túlságosan boltozatos és túl mély. A fej legyen markáns és kifejezett, de harmonikus a testtel, nem pedig aránytalanul nagy. Végül pedig nagy súlyt fektetnek rá, hogy a kutyák feszesek, izmosak legyenek, és ne legyen túl laza a bőrük. A ráncosság nem kívánatos, mivel csak egészségi problémákat okoz. A diszpláziamentesség a standardgazda országban már magától értetődik, és például a német bernáthegyi klubnál is már majdnem húsz éve kötelező a dp-röntgen, így a populáció ennek az örökletes betegségnek a tekintetében lényegesen javult. Gyakran lehetett hallani, hogy a bernáthegyinek szívproblémái lehetnek, ezért több egyesület  támogatott egy a szív nagyságára vonatkozó vizsgálatsorozatot is. Az eredmények azt mutatták, hogy a bernáthegyi szívének nagysága teljesen normális. Nemrégiben a német, a dán, az olasz és természetesen a svájci fajtaklub laza szövetségre lépett hogy közösen dolgozzon a fajta egészsége és eredeti típusa érdekében. Ez az együttműködés nemcsak közös tenyésztői intézkedéseket tesz lehetővé, hanem a rendelkezésre álló génállományt is kibővíti.

 Fajtajegyek

Általános megjelenés: a két típus létezik; a rövid szőrű és a hosszú szőrű változat. Mindkét variáns nagy termetű, fenséges megjelenésű; testük harmonikus, erős, feszes és izmos, impozáns fejjel és figyelmes arckifejezéssel.

Viselkedés: barátságos természetű, temperamentuma a nyugodttól az élénkig terjedhet, éber.

Fej: masszív, impozáns és kifejező. A koponya erős, széles, oldalról és elölről nézve enyhén boltozatos. Markánsan kifejezett stop. Az orrtükör fekete, széles és szögletes, az orrlyukak tágak. A fang egyenletesen széles. Az orrhát egyenes, enyhe bemélyedéssel. Az ajkak széle feketén pigmentált, a felső ajak feszes. A szájszöglet látható marad. Jól fejlett, szabályos és teljes fogazat, ollós vagy harapofó-harapás. A P1 és az M3 hiánya elfogadható. Közepes nagyságú szem, sötétbarnától mogyoróbarnáig, viszonylag mélyen ülő, barátságos kifejezésű. Elérendő cél a természetes szemhéjzáródás, az alsó szemhéj egy kis kihajlása kevés látható kötőhártyával és a felső szemhéj egy kis kihajlása megengedett. A szemszélek tökéletesen pigmentáltak. özepes nagyságú, magasan és szélesen tűzött, háromszög alakú, lekerekített végű, a hátsó szélénél enyhén elálló, az elülső szélével a pofára simuló fül. A torok-és a nyakredő mérsékelten fejlett.

Testfelépítés: általánosságban impozáns, harmonikus, termetes és izmos. A mar jól fejlett, a hát széles, feszes, a hátvonal a lágyékig egyenes és vízszintes. A far hosszú kissé leeső. A mellkas viszonylag mély. A mellső végtagol elölről nézve egyenesek és párhuzamosak, viszonylag széles állásúak. A hátsó rész általánosságban mérsékelt szögellésű, izmos, a hátsó lábak hátulról nézve párhuzamosak, nem szűk állásúak. A mancsok szélesek, erős, szorosan egymáshoz simuló, erősen  boltozatos ujjakkal. A farkaskarom elfogadott, amennyiben nem akadályozza a mozgást. A farok hosszú és nehét, az utolsó farokcsigolya legalább a csánkig ér, nyugalomban egyenesen lelóg vagy az alsó harmada enyhén felkunkorodik.

Járás: harmonikus, térölrlő mozgás. A mellső és a hátsó mancsok egyenes vonalban követik egymást.

Szőrzet: - Rövid szőrű változat: a fedőszőrzet sűrű, sima, lesimuló és durva, bőséges aljszőrzettel. A combokon dús nadrág, a farok sűrű szőrzetű.- Hosszú szőrű változat: közepes hosszúságú, egyenes fedőszőrők dús aljszőrzettel. Az arcon és a fülön rövid a szőr, a csípő és a far fölött többnyire kissé hullámos, a mellső lábak zászlósak, a combokon erős nadrág, a farok bozontos.

Szín: az alapszín fehér, kisebb vagy nagyobb vörösesbarna lemezekkel (lemezes kutyák) vagy a hátat és a lágyékot teljesen fedő vörösesbarna kabáttal (mantelos kutyák). A szagatott kabát (fehérrel áttört mantel) egyenértékű. A csíkos vörösesbarna és a barnássárga elfogadott. A fejen sötét szegély kívánatos. Egy leheletnyi fekete árnyalat a törzsön megengedett. Kötelező fehér jegyek a mellkason, a mancsokon, a farok végén, az orrháton, a homlokon és a tarlón. Kívánatos jegyek: fehér gallér, szimmetrikus sötét maszk.

Méret: kanok 70-90 cm, szukák 65-80 cm. A maximális méretet átlépő kutyákat nem értékelik kevesebbre, ha megjelenésük öszszességében harmonikusnak hat, és korrekt a járásuk.

A képen látható moszkvai őrkutya közeli rokona a bernáthegyinek (és a kaukázusi juhászkutyának is).